2011. március 31., csütörtök

A harmadik napon

Érdekes, hogy mitől sikerül jól egy kép... A kereső sem teljes, a kijelzőn olyan szélek lesznek, amit előtte nem is láttam, aztán meg a sötét tulipános képek olyan ramaty szemcsések lettek pár kivétellel, amit nem gondoltam volna a fényképezőn visszanézve. Amikor persze a kezükbe vették a lányok (fura mód a legnagyobbat érdekli a legkevésbé, mintha még virtust is csinálna abból, hogy az övé is elég jó - mert neki már sajátja van), egyből fotósok akartak lenni. Évi kezében még jól is áll. Az mondjuk érdekes, hogy ha megtükrözöm Évi tükrös portréját, egészen más hatású a kép. Az eredeti, tükrös, tehát a valóság tükörképét mutató kép ELRENDEZÉSE valahogy nyugodtabb... Ha megtükrözöm, szinte fel akar borulni.












2011. március 30., szerda

Első

Na, tegnap hazavittem, kibontottam, megnyomtam. A megnyomás mondjuk lehet, hogy már mára csúszott, mert későn jutottam hozzá. A boltban élmény volt, belépés után a srác nagyon unott volt, de a végére mindenki kedves lett, még olyan "használja egészséggel" kívánságot is elsütöttek, szóval látszott, hogy átérzik a pillanat "nagyságát". Nem tudom hogy viszonyulnak ehhez, talán ez a kategória már az, amikor látható, hogy más a viszonya a fényképezéshez a vásárlónak.

A kicsomagolás izgalmas volt, minden tartozék és zacsi után, a legvégére maradt a váz - izgalmas volt kézbe venni a remélhetőleg olyan sok-sok ideig szorongatásra, nyomogatásra szánt szerkezetet. Ahhoz hasonlított, mint amit egy karddal szemben érezhetett egy szamuráj, amikor megkapta a fegyverkovácstól. :)

Baromi élmény volt, mert volt az akksiban töltés, beraktam, ra az alapobjektívet, kimentem a konyhába, belenéztem és megnyomtam az exponáló gombot. Na, ekkor több minden történt, egyrészt felugrott a vaki és fényképezett is - hihetetlen, mi? - de a vaku szerkezetének hangja és maga a mozgás, ahogy a keresőbe nézve éreztem, hogy valami moccant, hát megijesztett, rögtön arra gondoltam, hogy nem volt helyén az objektív és most kattan be, ami nem lehet túl jó dolog. Aztán megnyugodtam.

Kipróbáltam a másik objektívet is, a manuális beállításokkal nem próbálkoztam, azok kapásból sötétek lettek, a belső számokhoz meg a jelek szerint szemüveg kell, most csak az automata és a zoom próbálgatása volt vagy 40 képig. Alább vegyes technikával, meg a telefonnal készült képek, az első konyhai az első kép... :)



















2011. március 13., vasárnap

Miért

Ildi meglepett egy Digitális Fotó Magazinnal és érdekes beleolvasnom a békebeli technológián (papíron) a technikai újdonságokba, felfedezni az újság atmoszféráját, a cikkek stílusát, a szerkesztői munka eredményét, a válogatásokat, képelemzéseket böngészgetni... Fanni is kezébe vette, mert volt, van egyfajta erős ellenkezés vagy értetlenség benne, hogy mi a tökért nem jó nekem egy kompakt fényképezőgép, mit tud az, amit a mostani nem? Az övé is tud mindenféle témát, meg ilyesmiket.

Próbáltam neki ecsetelni, hogy valamivel több minden felett van uralma az embernek egy tükörreflexesnél, de nem igazán győztem meg. Aztán az újságban lévő képeknél azért tényleg leragadt, azok jobban meggyőzték, mint az én szövegeim.

2011. március 7., hétfő

Tegnap este

Tegnap este leadtam a rendelést az 1000D-re. Ez nekem történelmi pillanat volt, nem csak a technikai ugrás miatt, merthogy eddig a kamaszkori remek Zenit után kompaktokat fogtam a kezembe, hanem amiatt, mert ez végre kézzelfogható lehetőség, hogy megvalósítsam az agyamban létrejövő képeket, alakokat, fogalmakat...

Az rohadt komoly kérdés, hogy a fizikai lehetőséggel hogyan fogok élni, ez majd ki is derül, hetente szeretnék legalább egy sorozatot feltenni ide.