2011. szeptember 30., péntek

Első makrók

Zsebpénzem előlegén vettem egy közgyűrű-sort és az augusztus eleji balcsis nyaralásnál próbálgattam a fogását. Érdekes világ ez, bár azt hiszem könnyű terepet fogtam ki így az elején: olyan nagy tuja volt a fő terep, ami elég ritkás volt és nem sötétségben állt, vagyis nagyon jó "lyukacsos fény" tudott lenni majdnem bármikor. Szép kerek fénypöttyöket lehetett varázsolni. Messze vagyok még a jó kompozícióktól, de ez a makrózás ideális erre, mert lehet variálni, nem ugrik el és sok formát fel tud deríteni az ember, több a lehetőség egyszerűbb, elvontabb, szokatlanabb alakokra is. Azt mondjuk hamar megtanultam, hogy milyen nagy ellensége a makrózásnak a szél...




2011. szeptember 28., szerda

Utcánkból

A kapu elől látszott ez a kép, azt hittem jobb lesz, mert a villanyvezeték pont átlósan ment, a felhők szépek és valami alapot is adnak a háztetők, de annyira nem lett jó, mint elgondoltam. Ja, nem csak a gondolat tudja eldönteni, valami érzés is kell hozzá.


2011. szeptember 27., kedd

Fehérvári napos vasárnap

Edzőtábor szünetében igyekeztem felderíteni a várost, de elég kihalt összkép maradt meg bennem, hideg sörrel, sivár napsütéssel, témakereső fáradtsággal. Utólag jobbnak tűnnek a képek, mint akkor.







2011. szeptember 26., hétfő

2011. szeptember 22., csütörtök

Ser

Tök egyszerű és mégis tetszik. Gondoltam, hogy az lehetne a címe, hogy tartalom és forma, mert mindenkinek van asszociációja a sörösüveg formája láttán, annyira jellegzetes, de nem akartam a kép helyett beszélni.


2011. szeptember 21., szerda

Dózsa

A Dózsa György úti metrómegálló környékéről visszafele kerültem egy háztömböt, mert volt annyi időm és próbáltam témát találni. Illetve a Westend tetejéről. Klassz elhagyatott, iskola-után-csókolózós placc, rálátással a sínekre. Idő kell mindenhez.



2011. szeptember 20., kedd

Konyhában

Nyáron a levendula is a konyhában pihent egy ideig frissen, sütik, játékok mellett.




2011. szeptember 16., péntek

Teg napi

Ez a kettő pedig tegnap készült a gyártelepi állomáson. Régóta szemezek a hangosbemondókkal, reggelente, amikor munkába megyek, az ég is változatos és változékony, sokszor tetszik. Persze itt is az a nehézség, hogy ami tetszik a fejemben, rohadt ritkán mutat jól egy képen... Legalábbis nem tudok olyat készíteni, ami kapcsolódna ahhoz, amit belül látok. Nem is tudom milyen lenne, ha minden, amire vágyunk, már a miénk lenne...



Napi

Több helyen olvastam mindenféle gyakorlatokról, hogyaszongya mással nem, csak 50mm-es fix objektívvel az utcán két hétig, meg hogy minden nap fényképezz, meg ilyesmi. Gondoltam megpróbálom, mert úgyis keveset fényképezek és azzal sem vagyok megelégedve, ettől romlani nem fog. Kedden az Astoriától sétáltam a Deák tér felé, gondoltam lövök tízet, visszanézés nélkül, nem sokat, hogy ne csak a mutatóujjam erősödjön, hanem a látásmódom is. Annyira egyáltalán nem lettek jó képek, talán a legutolsó árnyékos - mert azon van valami forma legalább.




2011. szeptember 11., vasárnap

Gyakorlat

Próbálgatom a lehetőségeket és az ízlésemet, egy júniusi dobogókői kirándulás pár képén. Nem igazán jól sikerültek, szerintem tök átlagos kirándulós képek, próbáltam rajtuk igazítani úgy, hogy technikailag és tartalmilag is jobbak legyenek. Amikor Ildi meglátta a kidőlt fatörzses képet azt mondta, hogy neki jobban tetszik az eredeti, azon legalább van zöld... Hát, első lépések ezek, de legalább gyakorlom. Ilyen volt, ilyen lett felállásban.






2011. szeptember 9., péntek

Feldolgozás

Bár inkább csak gyakorlat, hogy vajon milyen Lightroom-os eszközök illenek a képhez. Gyakorlásnak jó volt, de a képek közül csak a varrós tetszik, az is tán azért, mert legalább ember van rajta. Na majd következőleg... Ezek még egyébként három hónappal ezelőttiek, úgyhogy lesz mit pótolni, csak időm legyen rá.




2011. szeptember 8., csütörtök

Felelősség

Felelősség

Ahogy visszaemlékszem a pécsi ereszdelahajam bulin készített fotókra, egyre inkább azt gondolom, hogy legközelebb nem fogok ilyet fotózni. Nyilván volt, aki örült később a fényképeknek és (legalábbis amennyire tudom), nem lett abból gond, hogy kellemetlenséget okozott volna a (nem létező) nyilvánossága, de a célja eléggé az volt, hogy "gyakoroljak". Én jól éreztem magam, de simán lehet, hogy mást zavart... Bár nem látszott rajtuk - amit mondjuk nem csodálnék, ha nem vettem volna észre félig részegen.

No mindegy, a felelősség kapcsán jutott ez eszembe, amit a WTC 10 éves évfordulója kapcsán előszedett fotók dömpingjében talált képaláírás hozott felszínre. Ezen a tornyok építésekor készült képen egy hajléktalan is szerepel és a szerkesztő úgy látszik fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a fotózás után a fényképész vásárolt neki egy sonkásszendvicset...


Ez pedig rögvest idekapcsolta azt a megrázó keselyűs képet... Nem tudom igaz-e, de azt is olvastam, hogy Kevin Carter nem segített rajta.


És ehhez a felelősség-WTC pároshoz hozzájött még egy kép, illetve sorozat, aminél a végszó valami olyasmi, hogy ilyet (ilyen szörnyűségeket?) eddig csak máshol, más országokban látott a riporter, most viszont a saját otthonában... Hát no comment.