Zsebpénzem előlegén vettem egy közgyűrű-sort és az augusztus eleji balcsis nyaralásnál próbálgattam a fogását. Érdekes világ ez, bár azt hiszem könnyű terepet fogtam ki így az elején: olyan nagy tuja volt a fő terep, ami elég ritkás volt és nem sötétségben állt, vagyis nagyon jó "lyukacsos fény" tudott lenni majdnem bármikor. Szép kerek fénypöttyöket lehetett varázsolni. Messze vagyok még a jó kompozícióktól, de ez a makrózás ideális erre, mert lehet variálni, nem ugrik el és sok formát fel tud deríteni az ember, több a lehetőség egyszerűbb, elvontabb, szokatlanabb alakokra is. Azt mondjuk hamar megtanultam, hogy milyen nagy ellensége a makrózásnak a szél...
2011. szeptember 30., péntek
2011. szeptember 28., szerda
2011. szeptember 27., kedd
Fehérvári napos vasárnap
Edzőtábor szünetében igyekeztem felderíteni a várost, de elég kihalt összkép maradt meg bennem, hideg sörrel, sivár napsütéssel, témakereső fáradtsággal. Utólag jobbnak tűnnek a képek, mint akkor.
2011. szeptember 26., hétfő
2011. szeptember 22., csütörtök
Ser
Tök egyszerű és mégis tetszik. Gondoltam, hogy az lehetne a címe, hogy tartalom és forma, mert mindenkinek van asszociációja a sörösüveg formája láttán, annyira jellegzetes, de nem akartam a kép helyett beszélni.
2011. szeptember 21., szerda
Dózsa
A Dózsa György úti metrómegálló környékéről visszafele kerültem egy háztömböt, mert volt annyi időm és próbáltam témát találni. Illetve a Westend tetejéről. Klassz elhagyatott, iskola-után-csókolózós placc, rálátással a sínekre. Idő kell mindenhez.
2011. szeptember 20., kedd
2011. szeptember 16., péntek
Teg napi
Ez a kettő pedig tegnap készült a gyártelepi állomáson. Régóta szemezek a hangosbemondókkal, reggelente, amikor munkába megyek, az ég is változatos és változékony, sokszor tetszik. Persze itt is az a nehézség, hogy ami tetszik a fejemben, rohadt ritkán mutat jól egy képen... Legalábbis nem tudok olyat készíteni, ami kapcsolódna ahhoz, amit belül látok. Nem is tudom milyen lenne, ha minden, amire vágyunk, már a miénk lenne...
Napi
Több helyen olvastam mindenféle gyakorlatokról, hogyaszongya mással nem, csak 50mm-es fix objektívvel az utcán két hétig, meg hogy minden nap fényképezz, meg ilyesmi. Gondoltam megpróbálom, mert úgyis keveset fényképezek és azzal sem vagyok megelégedve, ettől romlani nem fog. Kedden az Astoriától sétáltam a Deák tér felé, gondoltam lövök tízet, visszanézés nélkül, nem sokat, hogy ne csak a mutatóujjam erősödjön, hanem a látásmódom is. Annyira egyáltalán nem lettek jó képek, talán a legutolsó árnyékos - mert azon van valami forma legalább.
2011. szeptember 11., vasárnap
Gyakorlat
Próbálgatom a lehetőségeket és az ízlésemet, egy júniusi dobogókői kirándulás pár képén. Nem igazán jól sikerültek, szerintem tök átlagos kirándulós képek, próbáltam rajtuk igazítani úgy, hogy technikailag és tartalmilag is jobbak legyenek. Amikor Ildi meglátta a kidőlt fatörzses képet azt mondta, hogy neki jobban tetszik az eredeti, azon legalább van zöld... Hát, első lépések ezek, de legalább gyakorlom. Ilyen volt, ilyen lett felállásban.
2011. szeptember 9., péntek
Feldolgozás
Bár inkább csak gyakorlat, hogy vajon milyen Lightroom-os eszközök illenek a képhez. Gyakorlásnak jó volt, de a képek közül csak a varrós tetszik, az is tán azért, mert legalább ember van rajta. Na majd következőleg... Ezek még egyébként három hónappal ezelőttiek, úgyhogy lesz mit pótolni, csak időm legyen rá.
2011. szeptember 8., csütörtök
Felelősség
Felelősség
Ahogy visszaemlékszem a pécsi ereszdelahajam bulin készített fotókra, egyre inkább azt gondolom, hogy legközelebb nem fogok ilyet fotózni. Nyilván volt, aki örült később a fényképeknek és (legalábbis amennyire tudom), nem lett abból gond, hogy kellemetlenséget okozott volna a (nem létező) nyilvánossága, de a célja eléggé az volt, hogy "gyakoroljak". Én jól éreztem magam, de simán lehet, hogy mást zavart... Bár nem látszott rajtuk - amit mondjuk nem csodálnék, ha nem vettem volna észre félig részegen.
No mindegy, a felelősség kapcsán jutott ez eszembe, amit a WTC 10 éves évfordulója kapcsán előszedett fotók dömpingjében talált képaláírás hozott felszínre. Ezen a tornyok építésekor készült képen egy hajléktalan is szerepel és a szerkesztő úgy látszik fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a fotózás után a fényképész vásárolt neki egy sonkásszendvicset...
Ez pedig rögvest idekapcsolta azt a megrázó keselyűs képet... Nem tudom igaz-e, de azt is olvastam, hogy Kevin Carter nem segített rajta.
És ehhez a felelősség-WTC pároshoz hozzájött még egy kép, illetve sorozat, aminél a végszó valami olyasmi, hogy ilyet (ilyen szörnyűségeket?) eddig csak máshol, más országokban látott a riporter, most viszont a saját otthonában... Hát no comment.
Ahogy visszaemlékszem a pécsi ereszdelahajam bulin készített fotókra, egyre inkább azt gondolom, hogy legközelebb nem fogok ilyet fotózni. Nyilván volt, aki örült később a fényképeknek és (legalábbis amennyire tudom), nem lett abból gond, hogy kellemetlenséget okozott volna a (nem létező) nyilvánossága, de a célja eléggé az volt, hogy "gyakoroljak". Én jól éreztem magam, de simán lehet, hogy mást zavart... Bár nem látszott rajtuk - amit mondjuk nem csodálnék, ha nem vettem volna észre félig részegen.
No mindegy, a felelősség kapcsán jutott ez eszembe, amit a WTC 10 éves évfordulója kapcsán előszedett fotók dömpingjében talált képaláírás hozott felszínre. Ezen a tornyok építésekor készült képen egy hajléktalan is szerepel és a szerkesztő úgy látszik fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a fotózás után a fényképész vásárolt neki egy sonkásszendvicset...
Ez pedig rögvest idekapcsolta azt a megrázó keselyűs képet... Nem tudom igaz-e, de azt is olvastam, hogy Kevin Carter nem segített rajta.
És ehhez a felelősség-WTC pároshoz hozzájött még egy kép, illetve sorozat, aminél a végszó valami olyasmi, hogy ilyet (ilyen szörnyűségeket?) eddig csak máshol, más országokban látott a riporter, most viszont a saját otthonában... Hát no comment.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)