Új élmények

Hát igen, a törlés, újrakezdés biztos mindenkit elér egyszer legalább. Én most értem ide, főleg Satya segítsége miatt, mert olyan őszinte volt és nem személyes, hanem szakmai vonalon és törekvéssel, hogy az eredménye az lett, hogy nem magamat utáltam meg, hanem jobb akartam lenni. Ehhez azért kell valami, nem igaz? :) Úgyhogy sok gigányi képet fogok törölni, csak egy-két emléket hagyok meg. Halott anyag.

Az újdonságok sora itt nem ér véget, mert Krisztől kaptam egy M42-es adaptert és egy távkioldót is. Előbbit sikeresen ráapplikáltam a régi Zenit-es objektívre (Helios 58mm, 2-es blendével), aminek örültem, mert látszott egyből rajta, hogy ezért klasszul elmossa az életlen részeket. Ezzel csináltam az alábbi mohamakrót is, csak a legnagyobb gyűrűvel. Bár ez is szar lett, úgy ahogy van, mert nem jó helyen éles ez sem. Az azért élmény volt, hogy új társat kapott a váz. Sőt, a távkioldó is, nem hittem volna, de tényleg. A következő beszerzés egy ilyen olcsóság lesz, egy derítőlappal kombinálva.

A másik új ruha egy 135/2,8-as Taiwan-i objektív, ami annyira olcsó volt a Vaterán, hogy nem bírtam kihagyni (összesen 7800). Kaptam hozzá sapkát előlre-hátulra, sőt napellenzőt is, amit viszont a kitobikra is rá tudok csavarni - állat!

Talán ami a legfontosabb a mostani változások közül itt a fotós életemben az, hogy rájöttem: mennyi időt kell szánni arra, hogy jó legyen valami. Nem elég az ötlet, vagy gondolat, ami szinte csak vágy, szikra. Kell technikai ismeret, kell eszköz, kell kreativitás, ötletesség. Kell mellé kitartó munka, egyetlen képpel is, tervezés, kritika, kísérletezés, figyelmesség, tudatosság, érzések... aztán ha összejön, főleg a munka miatt, nem pedig a véletlenre bízva, főleg nem a nemlétező rutinra, akkor lehet valami varázs az egészben. eddig ez csak sejtés volt, most viszont kezd megváltozni a fogalom bennem a "fényképészet"-ről... :) Fénnyel való festés.

Kedvencek

Hú, tegnap Satya tanfolyamán az én első makroképeimet nézegettük és annyira, de annyira figyelmetlenül, körültekintés nélkül készülteknek tűnnek, a technikai tudatosság hiányával súlyosak, túlexponáltak, bemozdultak, halálosan nincsenek kihasználva ennek a viszonylag gyenge gépnek a képességei sem. Ha csak annyit tudok tanulni a tanfolyam végére, vagyis megvalósítani, amennyit tegnap mondott a fényméréssel, figyelmességről, tudatosságról a technika és a kompozíció kapcsán - tök alapvető dolgokat - akkor már megérte az egész. Az mondjuk vigasztal, hogy azt erősen érzem, hogy ha tetszik egy kép és nagyjából egybevág Satya, meg a többiek ítéletével is, vagyis eljutni odáig, hogy a magam ízlésére formáljam a saját kezem munkáját, nem tűnik ebből a szempontból lehetetlennek.

Elkezdek olyan képeket felrakni ide, amik nagyon megtetszettek és nem tűntek el a süllyesztőben. Elsőként egy olyat, ami inkább technikailag és összhatásilag érdekes nekem, meg az asszociációk miatt. Kissé a túlméretezett, túlzsúfolt karácsonyi csillogás-dömpinget idézi, de van benne egy adag fantázia-világ is, persze átfedő résszel az előző gondolathoz, meg egy jó rész műanyag íz is. Rágógumi, és kissé elvonatkoztatása késztető, szóval nem az az igazi "szép" természetfotó, de emlékezetes - nekem legalábbis.

Érdekes

Meglepődtem mennyivel érdekesebb kép sikeredett (legalábbis nekem) abból, hogy az üres borospoharat a lámpa elé tartottam. Vagy hogy egymás mellé került a meleg lámpa fénye a bundás jószágon, a Hold hideg foltjaival. Asszem többet kéne kísérleteznem.

Pécs

Edzőtábor volt, de edzéseken nem fényképeztem - majd jövőre. A városban viszont igen, temetőben, főtéren, éjszaka is. A hitvány Cullmann állvány egy pecke el is tört, pedig nem használtam feszítővasnak. Nem sokat láttam a városból, de jó volt viszonylag sok szabadidővel, magányosan fényképezgetni.

Rózsaszín

Van itt két szürkületi fotó, az első az esti, a második reggeli. Amikor készítettem, azt hittem, a második sokkal kifejezőbb, eltaláltabb lesz, de iígy ránézve kevésbé izgalmas, mint az első. Akkor nem vettem észre, de az egyszerű, ferde határ-kontúrok és a pici surlófény(?) dob rajta kicsit.

Balcsi

Ahogy válogattam az aktuálisan sorra kerülő mappákból, hát nem fogott el a lelkesedés, mert igaziból egyik sem olyan volt, hogy hűha, ebben benne volt valami akkor, amikor készült. A technika önmagában nem ér semmit. Ezek a harmadolós vagy redukáló vagy háttérelmosó szabályok sem. De mindegy, majd eljutok valahova. Vagy nem.

Azt az alábbi siklós képet iszonyatosan elszúrtam. Manuál módban csináltam, elvégre a profik úgy nyomják, ugye és előtte egy ideig nézegettem, éppen melyik tuja alá mászik ez a szép nagy, talán méteres sikló, aztán kiment a napsütötte fűre, ott pár jellegtelen képre rákerült, majd a szomszéd tuja árnyékában az ágakra tekeredett és hirtelen olyan jól rá lehetett látni, hogy elfelejtettem a záridőt utánállítani... Ez az alábbi verzió a lightroom mindenféle csodáinak köszönhető, meg persze a raw fájlnak, mert az eredeti egy sötét folthalom...