Ez azért tetszik... álompillanat

Az eredeti címe szerintem eléggé illik hozzá, a naplemente is álomszerű kissé és a pillanat sem valóságos. Persze, tudni, hogy ugrás közbeni pillanat, de az érintés, a nemlétezőhöz hozzáérés ott van benne nagyon. Nekem. Innen jött a kép: Kálló Péter.

Az étel útja a kanálig

Krumplifőzelék és sült kolbász.

Kezdemények

Válámi ván, dé ném áz igázi! Igen, ez tökéletesen illik ide. Kezdtem végignézni a még nem kirakott fotózásokat és nagyon szegényes a kínálat. Veszem elő azokat, amikről azt gondoltam, hogy, na, ez biztosan sikerült valahogy. De annyira gagyik, hogy csoda. Valami forma volt ott. De hogy hogy nyúlok hozzá? Mit csinálok vele? Halálos sejtés szinten van a dolog. Mindegy, kirakom ide, mert most ez van, ilyen szinten űztem decemberben.

Az elsőnél nagybátyám régi Renault 4-esére nosztalgiáztam. A fal sokkal sárgább volt, de szerintem így egy kicsit retro-barna lett, ez jobbnak tűnik.

A másodiknak lehetne a címe, hogy hajnalban az állomáson. Nem az igazi, túl sok és túl kevés.

A harmadik pedig egyszerűen életlen.

Időutazás

Rájöttem, hogy egy éve van meg a fényképezőgép. Néha nem árt visszanézni, ez most ilyen. Amúgyis éppen mostanában gondolkodtam azon, hogy elkezdjek egy 365 napos projektet, ez most tényleg jó alkalom lett volna erre. De lecsúsztam róla. Mert 30-án fényképeztem vele először, de az már elmúlt három napja. Úgyhogy ennyi késéssel indul a maraton. Amikor ez eszembe jutott este, akkor az órát láttam meg - miért ne lehetne ez? Kíváncsi leszek mi jön majd ki ebből, amikor idő kevés és gyorsan kell kreatívnak lenni. Szerintem csak jó lehet... :)

Ebből konkrétan nem láttam meg most a feldolgozásnál a jó alapanyagot, jellegtelen dolog, talán ez a legtöbb, amit ki tudtam hozni belőle. Ja igen: akkor minden nap az előző nap készültet rakom fel.

Nem volt edzés

Péntek reggel az edzőtábor miatt nem jött senki edzésre, viszont magammal hoztam az állványt is, úgyhogy régi tervemet valósítottam meg: reggeli alagsori fényekben fényképeztem magam az üres dojo-ban.

Szerencse

Jó ideje nem töltöttem fel dolgokat, szerencsére képek készülnek és már feladom azt is, hogy időrendben hozzam... Ez a kép érdekes helyet foglal el a többi között. Azért, mert véletlenül sikerült ilyen szép alakban elkapni a madarat, tehát nem az én érdemem, mégis örülök neki nagyon, milyen szép tud lenni egy hétköznapi madár. Az eredeti képen kicsi, be is mozdult valamennyire a nagyon kicsi záridő ellenére, szóval élesíteni kellett, ez látszik rajta, a CA is ott van a szárnyak végén (meg tán másutt is), de akkor is, bámulat, milyen szerencsém volt. :)