Annyit már leszűrtem, hogy nem ördöngősség embereket fotózni, nyíltság a titka, aki bezárul, azt békén kell hagyni, nincs mitől félni. A másik nagy észrevételem, hogy mást látok, mint ami az orrom előtt van. Történt az, hogy utólag a leghangulatosabb képek Ildi szerint is azok lettek, amikről fényképezéskor nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Talán a téma és a tartalom jók együtt, kevésebb a felesleges dolog, talán az arányok sem nagyon rosszak. De milyen sokszor volt az, hogy fotózáskor elképzeltem valamit, azt gondoltam, na, ez jó ötlet, ütős lesz, de a kép mégsem lett az. Belegondoltam valamit és nem vettem észre ami ott van és túl sok, vagy túl kevés, vagy túl kicsi... Olyan, mintha több jönne a fejemből, ahelyett, hogy inkább a képből indulnék ki. Eddig ezt értéknek tartottam, de úgy látszik a fantázia nem sokat ér, ha nem alkalmazkodik teljesen ahhoz, ami valóban ott van.
Az például súlyos hiba, hogy túl sokat akarok rárakni. Az egyszerűsítést nagyon meg kell tanulni. Arra sem éreztem rá egyáltalán, hogy egy téma más megközelítése hogyan lehetne jobb. Nem oldalrúl, hanem alulról, vagy ferdén... Nincs is fantáziám hozzá. A technika meg a végén van, de az is nagyon gyenge. Még maga a fényképezőgép használata is, a válogatott képek 5-10%-a is gyengusz, meg a képfeldolgozás is...
Persze, türelem. No, itt van pár olyan (nyers) kép, amik nem lesznek leadva, összesen pont 200-at fényképeztem (a nagyon szarok kivételével). Ebből most 8 van esélyes a leadhatók között, max ötöt lehet, de lehet, hogy kevesebb lesz.
