Pomázi ágbog

Természet. Fotó?

Legutóbbi, szabadnapomon délelőtt megint Gödön voltam. Egyáltalán nem éreztem tartalmasnak a fotózást, talán azért is mert ugyan itt voltam év elején is és fantáziátlanul nem láttam újat, de talán azért is, mert tudtam, hogy több idő és talán jobb hely is kellene ahhoz, hogy meghaladjam a saját szintemet természetfotóban. Nem hinném, hogy annyi időt szánnék rá valaha is. Emögött viszont inkább döntés van, mint kényszer, mert izgalmasabb már számomra egy csendélet vagy egy portré, mint egy madárfotó. Lehet, ez majd megint megváltozik egyszer.

Elhagyni nem hinném, hogy fogom, mert jó bandukolni és molyolni a levegőn, nem tud veszteni a fontosságából a természet. Sőt. :)

Most végre összehoztam egy olyan egymásramásolós fa-képet, amikor körüljártam a magányos fát és a 17 képet kicsit variálva egymásra raktam, úgy, hogy a vége egy álomszerű, nem valóságos fát mutat. Érdekes lett.

Ezek meg a rostán fennmaradt fotók:

Élesség

Hiányzik az állvány.

Fényforrás

A halott táncolt

Ezen a napon nem készítettem fényképet. A mobil nálam volt, lehetett volna egy távoli nagylátószögű elmosódott képet iderakni. De nem. A koncert zsigeri élmény volt, gondolom nekem azért is, mert jó régről ismerem őket és egy idő után a személyiségükből is felszippant az ember, amikor pedig 100 méterre tőle fizikailag is ott vannak - a lelki/szellemi átélésről nem is beszélve - nos az megfogott a gyomrom alatt. Vigyorogtam mint a tejbetök, nagyon örültem nekik.

Itt egy video a mostani turnéról, tehát Lisa így néz ki és így énekel, és a könnyeket ugyan nem láttam élőben, de a hangjában ott volt.

Ez meg Brendan Perry hangja:

Ezek meg képek az időben, ha már fotós helyen vagyok.

Punks not dead

Ez többet kívánna, másképp, de ennyi jutott.