Pizza és cseresznye

Próbálom behozni a lemaradást, most csak válogatok, feldolgozás nélkül, családi eseményekből éppen, mert az van soron a mennyiségben: egyszer pizzasütés, egyszer cseresznyézés anyáméknál. Utóbbi remekül sikerült, régimódi, kellemes nagyszülős happening volt.

Szöveg

Hogy ez mekkora szöveg!

"A photographer wishes to share what he sees by capturing it into an image. So there are no superior or inferior photographers, but only unique photographers."

(innen)

Leadás

Tegnap leadtam a három képet, amit a Lehel-csarnokos pályázatra szántam, próbálom elengedni gondolatban a helyzetet, kiváncsi leszek a kiállításra. Amúgy emg jó lesz látni (ha átmegy az előzsűrizésen), a saját képeimet kiállítva. Reggel a foto.hu-s üzletbe mentem, akik hírdették magukat 1 órás, 750 forintos 30x45-ös előhívással, de a várandós hölgy még csak nem is sajnálkozott láthatóan, amikor közölte, hogy olyan már nincs, csak másnapra lehet. Akkor megfordult bennem, hogy le sem kéne adni, időt és pénzt is spórolhatnék... Egy kolléga ajánlotta a Pálvölgyi boltot a Westend-ben, ami még közel is van a csarnokhoz. Elég volt email-en elküldeni, amikor pedig elmentem értük, volt keretük is, egy 20 percig el is molyoltam ott a pultjukon (megengedték), a beleapplikálással, sőt még a papírvágójukat is odaadták. Tök normális, segítőkész hozzállás, a képeknek is szép színük lett ránézésre és a szolgáltatás időtényezője is nagyon okés volt. Duplája ugyan (1300), de benne van. Na, imhol a képek.


"Csarnok utca"


"Kezek"


"Adni és kapni"

Lehel előtt

No, holnapi határidős életem első pályázata, bár addig még van tennivaló, az előhívással, keretezéssel, leadással. Kevés is vagyok hozzá valójában, mert A3-as nyomatot kérnek, oda meg a foto.hu szerint nem is elég a 10 megapixel. No mindegy, végigcsinálom, tanulok belőle.

Annyit már leszűrtem, hogy nem ördöngősség embereket fotózni, nyíltság a titka, aki bezárul, azt békén kell hagyni, nincs mitől félni. A másik nagy észrevételem, hogy mást látok, mint ami az orrom előtt van. Történt az, hogy utólag a leghangulatosabb képek Ildi szerint is azok lettek, amikről fényképezéskor nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Talán a téma és a tartalom jók együtt, kevésebb a felesleges dolog, talán az arányok sem nagyon rosszak. De milyen sokszor volt az, hogy fotózáskor elképzeltem valamit, azt gondoltam, na, ez jó ötlet, ütős lesz, de a kép mégsem lett az. Belegondoltam valamit és nem vettem észre ami ott van és túl sok, vagy túl kevés, vagy túl kicsi... Olyan, mintha több jönne a fejemből, ahelyett, hogy inkább a képből indulnék ki. Eddig ezt értéknek tartottam, de úgy látszik a fantázia nem sokat ér, ha nem alkalmazkodik teljesen ahhoz, ami valóban ott van.

Az például súlyos hiba, hogy túl sokat akarok rárakni. Az egyszerűsítést nagyon meg kell tanulni. Arra sem éreztem rá egyáltalán, hogy egy téma más megközelítése hogyan lehetne jobb. Nem oldalrúl, hanem alulról, vagy ferdén... Nincs is fantáziám hozzá. A technika meg a végén van, de az is nagyon gyenge. Még maga a fényképezőgép használata is, a válogatott képek 5-10%-a is gyengusz, meg a képfeldolgozás is...

Persze, türelem. No, itt van pár olyan (nyers) kép, amik nem lesznek leadva, összesen pont 200-at fényképeztem (a nagyon szarok kivételével). Ebből most 8 van esélyes a leadhatók között, max ötöt lehet, de lehet, hogy kevesebb lesz.

Pipacs

Ma reggel "folytattam" a Lehel-csarnokos fényképezést. Előzőleg lopva fényképeztem, de ma megkérdeztem mindenkit, akit fényképeztem és bizony fele ember nem szerette volna, ha rajta lett volna a képeken. Erős kétségeim vannak, hogy általam is jónak ítélt kép fog-e készülni, de tényleg nem az a lényeg, hogy mi a vége, hanem hogy ahogy tudom, megcsináljam. Egyébként amennyire tartottam attól, hogy közelebb kerüljek idegenekhez, fényképészként (ez azért túlzás kissé), annyira élveztem, amikor egymásra mosolyogtunk a végén. Itt meg még a múltkori vázás pipacsok virítanak.

Házi poszt